"Először is, jól jegyezd meg: az intellektualitás nem intelligencia. Az intelligencia a belső tudatosságod kifejlődése. Semmi köze a tudáshoz - a meditatívsághoz van köze. Az intelligens ember nem a múltbéli élményei alapján cselekszik, hanem a jelenben működik." Osho megkérdőjelezi azt az elméletet, miszerint az intelligencia fejlesztésének legjobb módja az intellektus tréningezése. Az intellektus darabjaira bontja a dolgokat, hogy lássa, hogyan működnek; az intelligencia összerakja a részeket, hogy lássa az egész működését. Osho azt állítja, hogy csupán az intelligencián keresztül válaszolhatunk kreatívan a változó világ kihívásaira. Ez a kötet - ahogy a teljes sorozat is - arra törekszik, hogy rávilágítson azokra a tévhitekre és nézőpontokra, amelyek nem engedik, hogy igazán önmagad lehess. Arra ösztönöz, hogy nézz szembe mindazzal, amit leginkább próbálsz elkerülni, hiszen ez adja meg a kulcsot a valódi felismerésekhez és az erőhöz. Az intellektus és az intelligencia elkülönítésével segítséget kapsz ahhoz, hogy tudatosítsd magadban, miként közelíts a problémákhoz - legyen az logikai, érzelmi vagy gyakorlati kérdés -, és miként oldd meg őket. "Az élet intelligens. Csupán az ember vált unintelligenssé. Tönkretette az élet természetes áramlását. Az emberen kívül semmiben nincs unintelligencia. Láttál-e már olyan madarat, amelyet hülyének nevezhettél Láttál-e már olyan állatot, amelyet idiótának nevezhettél Nem, ilyen dolgok csupán az emberrel történnek. Valami elromlott. Tönkretették az ember intelligenciáját, megrontották, megnyomorították."